Budapesti
séta a Zsidónegyedben
Június 25.-én reggel kilenc órakor találkoztunk a
Herzl Tivadar téren, a Dohány utcai zsinagóga előtt. Az időjárás is kedvezett,
kirándulásunk idejére az eső elállt.
Városnézésen voltunk az egykori budapesti gettó
területén. Sétánk során Pécsi Tibor, történész, az Élet Menete Alapítvány
munkatársa kalauzolta végig a csoportot.
Első állomásunk, a világ második legnagyobb zsinagógája
volt, a Dohány utcában, mely hatezer ember befogadására is alkalmas.
Utána az egykori Orczy – ház helyéhez vezetett
utunk, ahol a pesti zsidóság először telepedett le, és ahonnan a kereskedelmi
és vallási élet elindult.
Innen sétáltunk tovább a Rumbach utcai zsinagógához,
ahol az 1940-es években összegyűjtötték és szállították tovább a kétes
papírokkal rendelkező zsidókat. Ezután visszatértünk a Dohány utcai zsinagóga
közelében található Hősök Templomához, ami az első világháborúban meghalt
zsidóknak állít emléket. Megnéztük az Emanuel emlékfát is, valamint azt az
udvart, ahol a gettó idején több ezer holttestet halmoztak fel, mivel a falon
kívülre nem vihették azokat.
Sétánk szünetében, lehetőség volt a Fröhlich Kóser
Cukrászdában finom süteményeket kóstolni. Erőt merítve haladtunk tovább utunkon
a Carl Lutz emlékműhöz. Carl Lutz egy svájci diplomata volt, aki közel 60,000 zsidónak
segített a második világháború idején, hamis okmányokkal és menedékházakkal.
Utána átsétáltunk a Gozsdu udvarhoz, továbbá a Király
utca egyik bérházának udvarán található gettófal maradványhoz. Megnéztük
Goldziher Ignác, székesfehérvári születésű, egyetemi
tanár emléktábláját is, aki elsőként vizsgálta az iszlámot tudományos alapon,
és fogalmazott meg kritikát azzal kapcsolatban.
Befejezésként, ellátogattunk a Kazinczy utcai
Ortodox zsinagógához, majd egy női rituális fürdőhöz, mikvéhez. Végül a Gettófal
Emlékműhöz mentünk. Itt egyesületünk
vezetői, elhelyezték az emlékezés köveit a budapesti gettóba zárt, és az
itt elpusztult zsidóság emlékére.
Egyesületünk elnöke elmondta, hogy számára személyes ügy ez:
"Volt egy hölgy a Klauzál téren, aki két zsidó
kisgyermeket bújtatott a vészkorszak idején. A gyerekekkel együtt vitték el,
saját lánya két napig várta a lépcsőn ülve. Soha nem jött haza. A hölgy a
dédnagyanyám, a kislány a nagymamám volt. Az a történet, hogy a dédnagyanyám az
életét adta az élet védelmében, kötelez, hogy a saját koromban a jó oldalon
álljak én is." - mondta Nagy Gábor.
Egyesületünk fontosnak tartja, hogy időről-időre elhangozzanak, különböző fórumokon, olyan történelmi igazságok, amelyeket egyesek homályosítanak, ködösítenek, mi több tagadnak. Ez a program annak biztosított helyet, hogy a résztvevők ilyen igazságokat halljanak.
Egyesületünk fontosnak tartja, hogy időről-időre elhangozzanak, különböző fórumokon, olyan történelmi igazságok, amelyeket egyesek homályosítanak, ködösítenek, mi több tagadnak. Ez a program annak biztosított helyet, hogy a résztvevők ilyen igazságokat halljanak.
A rendezvényre Ajkáról, Zircről, Székesfehérvárról és Budapestről is érkeztek érdeklődők.
Szöveg: Kéri Tímea
